Név: Allegra Nightmare
Kor: 21
Faj: Boszorkány
Nem: Nő
Mi a foglalkozása: Artista és az erejéből adódóan a cirkusz orvosa.( Ha kapok rá engedélyt, akkor két foglalkozást is szeretnék.
)
Jellem:
Új környezetben nehezen tud feloldódni, eleinte csak külső szemlélő,
szép lassan felméri a terepet. Megismeri az "embereket", mit szabad mit
nem onnantól kezdve könnyen feloldódik. És kiderül róla ,hogy egy
laza,poéngyáros csaj aki azért odavág ha kell. S olykor nyers modorával
meglephet vagy megbánthat másokat még ha nem is az a szándéka.
Történet: /Ezt
a történtet egyfajta monológként írom le mintha a saját karakterem
mesélné el./ Világ életemben nem volt otthonom. A boszorkányokat szinte
sehol nem fogadják be. Se nem ember, se nem okkult lény. A kettő közt
állnak mint egy átmeneti határ a két világ között. Nehéz ezt leírni de
gyakran megakartam halni.Tartozni akartam valahová ahol nem lennék
különc.Egy hétköznapi ember , a hétköznapi unalmas személyiségével. Vagy
egyszerű állatnak aki csak az ösztöneinek él. Az is jobb életet kínál.
Bárminek csak ne boszorkánynak. Minden egyes nap azt kívántam elalvás
előtt ,hogy ne találjanak rám a boszorkányvadászok vagy ,hogy
találkozzak a híres fekete csuklyással. Minden egyes nap az ágyban
vergődve,a levegőbe öklözve keltem fel rémálmok közepette. S mire
visszaaludtam volna a ház ajtaján ismét dörömböltek. Ránk találtak. A
klánunk ellen boszorkánypereket indítottak el. Heh..perek. Így hívják a
tömegmészárlásokat? Túl finomkodóak. Nem is értem minek éltem túl, pont
én mikor teljesen az ellenkezőjét kívántam. Olykor furcsa játékot tud
űzni velünk a sors nem de?
Nos, ez történt kérem szépen tíz évesen.
Ez igencsak meghatározó volt későbbi énemre, aki folyton bajba
keveredett, olyanokat tett amikre most már nem vagyok büszke ám akkor
szinte mámorító élvezettel hajtottam végre újból és újból..Igen, öltem.
De csak inkvizítorokat. Megérdemelték.Erről nem vagyok hajlandó vitát
nyitni.
De most húszas éveim elején kissé megbántam tetteimet.Vagy
jobban mondva lenyugodtam.Átgondoltam mindent. Gyerek voltam aki
eltévedt. Vagy inkább betévedt lenne a megfelelő szó rá?
Igen..betévedtem a Rémségek cirkuszába. Megfogott ez a kis társaság. Jó
fejek, mindenkinek megvan a maga háttértörténete s mégis elfogadják
egymást. Itt talán én is nyugalomra lelhetek. Talán sikerülni fog.
Maradok. Nem futhatok tovább többé, el kell fogadnom ,hogy én egy
boszorkány vagyok..
Kép:
